2014. augusztus 8., péntek

Sliema, beach and our last english lesson

Felháborítóan hamar telnek a napok. Már hétvége van, és bejártam Msidát,Vallettát,Florianat,Sliemat és Hamrunt. Holnap Gozóra megyünk, vasárnap pedig Birzebbugara.
Utolsó angolunk volt ma, Ambert megleptük ajándékokkal, igaz ő csokit nem kapott tőlünk, mert én hülye állat nem vettem még mellé, persze nagyon örült. Beszélgettünk sokat, vasárnap szerencsére megint találkozunk vele, hisz nagyon szimpatikus és barátságos. Volt ma minden, döntések, pici összekapások, de sikerült megegyeznünk. Elhatároztuk, hogy megyünk Sliemába fürdeni. Nos először nem akartam, utána mégis elmentünk. A látvány lélegzet elállító. Egyszerűen hívogatott a hely. Felszálltunk a 12-es buszra, hogy TAL ONE FIFTY és elindultunk egyedül Sliemába. Egy térkép volt csak a kezemben, azzal közlekedtünk. Sliema csodálatos. Egyszerűen vonz, hogy tengerpart, hogy nem nézik azt, hogy milyen vagy. Én is, mint bébibálna becsobbantam, persze először nem akartam, de rávettek a csajok. Szóval próbáltunk úszkálni, én megnyeltem a tengert. Ó csak tudnám miért csúszik oly annyira, kétszer vágódtam majdnem hanyatt. Utána elmentünk szétnézni az utcán, találtunk egy árust, aki kézzel készítette el a nyakláncokat, karkötőket, szóval muszáj voltam venni egy cápafogas nyakláncot. Egyszerűen meghaltam érte, életemben nem láttam még ilyet.
Máltán ugye az autók úgy mennek, mint Angliában. Jobb oldalt van a kormány, jobbra nézel először, aztán balra. Mindenki átenged az úton, a gyalogosok több elsőbbséget élveznek, mint az autósok. Az aszfalt is más náluk, a felvágottól kezdve, a kenyérig, és a paradicsomig, minden! Viszont már ettünk ricottás péksütit, ami isteni finom volt;; 
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése