Koktél

Este nagy elhatározás volt tegnap, hogy megyünk-e vagy sem. Először senki nem akart, nyugodtan elvoltunk, aztán Andi rábeszélt arra, hogy elmenjünk. 20 percünk volt hajat mosni, kivasalni sminkelni  és öltözni. Gyorsan kapkodva sikerült elkészülnünk, utána átsétáltunk tanárnőékhez, onnan pedig végig a parton. Elmentünk San Gilijan-ba, ami sétával a házunktól olyan 20 perc. Ott találtunk egy kis éttermet, ahova bementünk, na hát ittál még olyan szar koktélt. Majdnem hánytam tőle, végül Petráék megitták. Aztán később Hanival visszasétáltunk és vettünk finom fagyit*-* majd lementünk a partra megnézni a tengert, aminek most nagyon nagy hullámai voltak. Végül a mai nap lidlöztünk, és pihentünk:3 szóval nem igazán csináltunk semmit sem.

Elmaradt képek

Első-második munkanap

Tegnap elkezdtünk dolgozni a sliemai Victoria hotelben, ami egy 4 csillagos szálloda. A konyhán vagyunk, ahová olyan különleges úton lehet eljutni, hogy nem egyszer akartunk eltévedni. Mivel a Victoria hotel sokkal nyugodtabb, igy nyugodtan telnek a napok, előkészülünk mindenre, ha rendelés jön be, akkor azt megcsinálják Sonia-ék. Nagyon sok zöldséget használnak fel, mint cukkinit, minitököt, padlizsánt, paradicsomot, kaliforniai paprikát, mutáns máltai fokhagymát, lila hagymát, krumplit, és tömérdek ismeretlen eredetű szalámit, sonkát. Amin kiakadtam, az az volt, hogy a dinnyét meghámozzák. MEGHÁMOZZÁK! Késsel le kell szedni a héját, fel kell szeletelni, és lefóliázni, dátumozni,majd a gyümölcsös hűtőbe be kell tenni. Mindent dátumozni kell, már összebarátkoztunk a takarítónőkkel is, akik magyarok, illetve a kaja! Komolyan fullextrás kaja van napi 3 ékezéssel! Igaz, hogy nem a magyarok szájízének megfelelő dolgok vannak ott, de meg lehet enni. Chéffel eddig egyszer találkoztunk, kedves volt, remélhetőleg meg fogja engedni azt, hogy vasárnap a többiekkel tartsunk, ha már pénteken dolgozunk amikor a többiek nem.
Mohamed a mosogatófiú egy afrikai származású srác. Rettentő cuki, mindig mosolyog, mai nap sikerült zavarba hoznom, addig-addig mosolygott, amíg neki nem tolta a konyhai kisegítőkocsit a falnak. De amúgy végig mosolygott, amikor rám nézett. Evan ma megdicsért, azt hittem elsírom magam!
"You're good today! Very good job!" Megveregette a vállam, utána elment a dolgára. De tényleg nagyon jól estek ezek a szavak tőle, nem is igen vártam mást. Maximum a lecseszést, hogy nem jól végzem a munkám. Persze ez igy második nap jó hogy jól esett. Holnap fél 2re kell mennünk dolgozni és egészen este 10ig, szóval reménykedem, hogy a Chéf ír majd valami beosztást, hisz a többiek is kapnak 1 szabadnapot, akkor mi miért nem? Nem lesz fair, ha nem kapunk, a többiek meg igen...-.-

Birzebugga

Amber elvitt minket abba a városba, ahol ő lakik. Igaz, hogy 40 perc kb az út, de teljesen megérte. A tenger mindenhol más a szigeten. Egyszer olyan sós, hogy meghalsz, a következő pillanatban pedig olyan, mintha a Balaton vizében lennél, kevesebb csípéssel. Igaz, hogy a strandon rettentő koszos a víz, és mindent beledobálnak, meg az ember is sok, de mi jól elvoltunk. Buni megállónál kell leszálni, hogy a Pretty Bayre eltudjunk menni. Érdekes azért. Ettünk bolognai spagettit. Hagy ne mondjam, mennyire volt egy magyarnak sótlan az itteni étel. A parmezán sajtot külön tartóban hozták ki, eléggé furcsa íze és illata volt, nem tudom, milyen íze van.
Amúgy reggel tűzijátékra keltünk, most megint tűzijátékoznak, azt hiszem a máltai emberek mindig örülnek valaminek. DE MI NEM MERT MI 08:45KOR MÉG ALUDNI AKARUNK NEM FELKELNI. Persze 11 után már kussoljunk. gah, felháborító, de nekünk kell alkalmazkodni. A strand jó volt,remélhetőleg megyünk még oda,  of course a munkát egyáltalán nem várom><

Képek

Gozó, körutazás

Akár a mosott szarok, úgy keltünk ma 6kor, hogy 7re átmenjünk Vallettába. Onnan Sliemába vezetett az utunk, utána mentünk a kikötőbe kisbusszal, ami konkrétan olyan volt, mintha egy hullámvasúton ültünk volna, ami a 21es úton megy végig. Belünket szétrázta, de semmi gond, odaértünk. Komppal mentünk át a szigetre, ahol várt egy másik furgon, ami megmutatta a szigetet. Elmentünk a fővárosba vásárolni, megnézni a citadellát, megnéztünk egy templomot, utána mentünk el 2 órára a Xlendy beachre (Szlendi) ahol sikeresen leégtünk, mint a sicc. Legjobban a nyakam, és az arcom kapott, de a karom sem kellett félteni, az is elkezdett fájni. Persze a látványért meg kellett szenvedni, elmentünk az Azúr ablakhoz. Esküszöm élőben gyönyörű. Leírhatatlan. El sem hiszem, hogy ott voltam. Fel sem fogom, hogy milyen gyorsan telnek a napok. Vettünk ricottás péksütit, azon nyammogtunk egy kicsit,utána vitt is 4 körül vissza a kertitörpe vezetőnk a kikötőbe. Onnan pedig jöttünk haza, végül Máltán egy city sightseeing busz várt, szóval teljesen jól éreztük magunkat.

további képek

Sliema, beach and our last english lesson

Felháborítóan hamar telnek a napok. Már hétvége van, és bejártam Msidát,Vallettát,Florianat,Sliemat és Hamrunt. Holnap Gozóra megyünk, vasárnap pedig Birzebbugara.
Utolsó angolunk volt ma, Ambert megleptük ajándékokkal, igaz ő csokit nem kapott tőlünk, mert én hülye állat nem vettem még mellé, persze nagyon örült. Beszélgettünk sokat, vasárnap szerencsére megint találkozunk vele, hisz nagyon szimpatikus és barátságos. Volt ma minden, döntések, pici összekapások, de sikerült megegyeznünk. Elhatároztuk, hogy megyünk Sliemába fürdeni. Nos először nem akartam, utána mégis elmentünk. A látvány lélegzet elállító. Egyszerűen hívogatott a hely. Felszálltunk a 12-es buszra, hogy TAL ONE FIFTY és elindultunk egyedül Sliemába. Egy térkép volt csak a kezemben, azzal közlekedtünk. Sliema csodálatos. Egyszerűen vonz, hogy tengerpart, hogy nem nézik azt, hogy milyen vagy. Én is, mint bébibálna becsobbantam, persze először nem akartam, de rávettek a csajok. Szóval próbáltunk úszkálni, én megnyeltem a tengert. Ó csak tudnám miért csúszik oly annyira, kétszer vágódtam majdnem hanyatt. Utána elmentünk szétnézni az utcán, találtunk egy árust, aki kézzel készítette el a nyakláncokat, karkötőket, szóval muszáj voltam venni egy cápafogas nyakláncot. Egyszerűen meghaltam érte, életemben nem láttam még ilyet.
Máltán ugye az autók úgy mennek, mint Angliában. Jobb oldalt van a kormány, jobbra nézel először, aztán balra. Mindenki átenged az úton, a gyalogosok több elsőbbséget élveznek, mint az autósok. Az aszfalt is más náluk, a felvágottól kezdve, a kenyérig, és a paradicsomig, minden! Viszont már ettünk ricottás péksütit, ami isteni finom volt;;